Tegnap az nlcafé-n indítottam egy topikot. Eredetileg arra lettem volna kíváncsi, kinek milyen takarékossági stratégiája van, meg arra, hogy mennyit költ naponta. Eleinte normális párbeszédet folytattam pár hozzászólóval, aztán elszabadult a pokol. Kaptam tüzet is, vizet is a nyakamba. Volt böfögés és fujjolás - számomra idegen emberektől. Az jutott eszembe, miközben olvastam acsarkodásukat, hogy ha egy kávézóban beszélgettem volna velük, netán interjúztattam volna őket, bizonyára elbűvölő társaság lennének. Nem értem időnként a netet. Az ismeretlenségbe burkolózva kivetkőznek magukból néha az emberek. A szabadság köntösébe bújva.
Azt írták nekem, önző vagyok. Én, akit a barátai főként a jó szándékáról és az önzetlenségéről ismernek. Kuncognom kell.
Azt írták nekem, el akarom szedni mások pénzét. Én, aki éppen azon van, hogy barátaimmal kis körökben ne csak érzelmileg támogassuk egymást, hanem csináljunk egymásnak pénzt is. Ez a rendszer, amit megszerettem, alkalmas arra, hogy új pályára állítsa a gondolkodásmódunkat, és új módszerekkel, eszközökkel, szigorúan önzetlenül és összedolgozva pénzt termeljünk egymásnak. Könyörgöm, a XXI. században vagyunk! Más idők, más módok működnek, mint az ipari forradalom idején. Nem lehet már sokáig ugyanúgy reagálni, mint régen. Megszüntek az élethosszig tartó munkahelyek, nincs más állandóság, csak a változás. Rugalmasnak kell lenni, és "új időknek új dalait" énekelni. Legalábbis én igy látom.
