A minap cipőt akartam venni. Először is automatikusan végiggondoltam hol szoktam cipőt venni. Aztán eszembe jutott, hogy jé! én egy kedvezményre jogosító rendszerbe léptem! Tehát: Használjam! Miért? Mert takarékoskodni tudok általa.
Felmentem a Sciennet ajánlói oldalamra, és a jobb oldali menüpontban kiválasztottam a Keresés menüpontot, mivel gőzöm sem volt, hogy Budapest azon kerületében, ahol lakom, van-e egyáltalán cipőbolt, aki termékpartner. A legközelebb a WestEnd-ben találtam egy boltot. A bevásárlóközpontokat nem annyira kedvelem, de ott volt a pontos cím, a weboldala a boltnak, így gyorsan meg tudom oldani a vásárlást! Juhé! A boltban mindenféle cipőket találtam. Megjegyzem, a férfi cipőválaszték sokkal jobb mint a női, vagy a gyerek. De azért találtam egy topánkát, ami megtetszett. Már régóta szerettem volna egy könnyű léptű cipellőt magamnak.
A kisasszonyt a pultnál egy pillanatra megtévesztettem az igaz, mert azt találtam neki mondani: Diktálom az ájdi kódom. Mit? - kérdezett vissza bávatagon. Tudja, én azért jöttem ide, mert a Sciennet törzsvásárlója vagyok, és a sorszámomat szeretném diktálni, hogy jóvá tudják írni nekem a kedvezményt. Ja!, az ídé kódot!- nyerte vissza önuralmát a hölgy. Hát persze! Diktálja.
Innentől minden úgy ment, mint a karikacsapás. A ID kódom bediktáltam, elkérte a nevem, majd adta a jótállási blankettát is. Az a felbecsülhetetlen jóérzés lett úrrá rajtam, hogy megengedtem magamnak egy pár jópofa cipőt 8000 forintért, amiből vissza fogok kapni 800 Forintot. Szóval mégis takarékoskodtam, és közben nincs bűntudatom se, hogy válság lévén könnyelműen költekezem. Mondjuk egy nőnél teljesen felesleges válságról beszélni, ha épp új cipőt óhajt kora tavasszal. :)
